Első német versenyem - Gladbeck

A csapat

Sokan tudjátok már, hogy leigazolt egy német egyesület, így évente három versenyen kell részt vennem Németországban. Eljött az első verseny ideje, amit már nagyon vártam, hiszen egy új közösséget ismerhetek meg, egy új mezőnyben versenyezhetek és egy kicsit profibb közegben.

Kint a reptéren a csapatmenedzser és a felesége várt. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mikor sikerült kikeveredni a hatalmas repülőtérből, ami szerintük nem nagy :)) (habár ők is eltévedtek) a parkolóban egy szuper csapatbusz várt. Még egy két órás út a szállásig és kezdődhet a kicsomagolás. Megkaptam a verseny és szponzor felszerelések és elfoglaltam a szobámat. A csapat egyik tagjával (Felix Weiß) szálltam egy hotelben. Miután kicsomagolta a kerómat elmentünk 30 perc átmozgató futásra, ami persze többre sikerült, mert elbeszélgettük az időt. Vacsorázni egy közeli pizzázóba mentünk, ahova Michal (a csapat másik tagja) is elkísért minket.
Másnap korán keltünk, mert át kellet még autóznunk Buschhüttenbe, ahol a team székhely volt. Itt találkoztunk a többi sportolóval és már folytattuk is utunkat Gladbeckbe.
A versenyről annyit kell tudni, hogy olyasmi mit a Klub Csapat OB csak a szabályzatában van némi eltérés (pl.: 5 induló van és mindent együtt kell teljesíteni, 1 ember szakadhat le és az is csak a futáson). Mi indultunk elsőnek. Az úszáson minden rendben ment. A keróval már voltak gondok mert sárga lapot kaptunk bolyozás címszóval. Nem nagyon örültünk ennek, mivel ez 2 perc büntetőt jelentett :(( A legrosszabb az volt benne, hogy a pálya feltétele nem biztosította a szabályzatba foglalt kerülési távolságot... Ennek ellenére nem álltunk le, nyomtuk tovább ahogy kell, ez nagyon tetszett a csapatomban. A futással semmi gond nem volt. Simont néha kellet tolnom, de összességében jó tempóban tettük meg az 5 kilométeres távot. Ezzel a +2 perces büntetéssel ötödikkel lettünk. Sajnos... ha ezt nem kaptuk volna meg akkor 2 másodperccel csúsztunk volna le a dobogó legfelső fokáról. A csapat értékelésben csak annyi volt: "hogy ez a bíró döntése és el kell fogadnunk". Így egy kicsit csalódottan tértünk vissza.

Még egy fél éjszakát töltöttem a hotelben, és hajnali 3-kor lent várt az autó, hogy elvigyen a reptérre. 180-nal tettük meg, az így már nem két órás utat és repültem haza :))

Verseny előtt, közben és után :))